Az oxálsavas kezelés hatékony módszer a Varroa atkák csökkentésére a mézelő méheknél. Ebben a mélyreható cikkben az OXALIKA csapat szakértőinek segítségével áttekintjük az oxálsavas kezeléssel kapcsolatos jelenlegi ismereteket és kutatásokat, annak hatékonyságát a Varroa atkák ellen, és megvizsgálunk néhány használati tippet a méhcsaládok problémáinak elkerülése érdekében.

Mi az oxálsav?

Az oxálsav egy természetes vegyület, amely számos növényben megtalálható. Az állatok anyagcseréje során is keletkezik, és laboratóriumban is szintetizálható. Az emlősök, köztük az emberek epéjének és verejtékének is összetevője. Ez azonban nem szabad, hogy félrevezessen bennünket. Bár ez egy természetes vegyület, amely különböző élelmiszerekben, többek között a mézben is megtalálható, az oxálsav használata és párologtatása bizonyos kockázatokkal jár. Az oxálsav mérgező az emberre. Az általa okozott károk súlyosak, akár halálosak is lehetnek, ezért használatakor védeni kell a bőrt, a szemet és a légutakat.

Oxálsav mint a Varroa elleni védekezés módszere

Az oxálsav az élősködő atkák elpusztításával hat, és helyes használat esetén korlátozott nemkívánatos hatással van a méhekre. Ez a kezelés azért hatékony, mert az oxálsav behatol az atka szöveteibe, és megszakítja a sejtek anyagcseréjét. Néhány szintetikus gyógyszert (pl. Apistan® és Bayvarol®) gyakran használnak a mézelő méhekben a Varroa ellen. Sajnos azonban ezek a gyógyszerek nemcsak az atkákban fejlesztenek ki rezisztenciát, hanem a mézben és a viaszban is maradványokat hagynak, és egyes esetekben még az emberi egészségre is veszélyesek lehetnek. E gyógyszerekkel ellentétben a helyesen alkalmazott oxálsav nem hagy maradványt, és eddig úgy tűnik, hogy nem alakította ki a Varroa rezisztenciáját.

(forrás: https://agronomy.emu.ee/vol08Spec2/p08s207)

Oxálsav a biotermelésben

Az oxálsav a Varroa biológiai védekezésének egyik módszere. A Varroa elleni kezelés hatékonyságát számos tudományos vizsgálat igazolta, és az utasításoknak megfelelően alkalmazva általában biztonságosnak tekinthető a méhek számára. Vigyázzon azonban, minden helytelenül alkalmazott kezelés kárt okozhat a méheinek, és az oxálsav sem mentesül ez alól a figyelmeztetés alól. Az oxálsav használata a kaptárban általában biztonságos a méhek számára, amennyiben betartják a gyártó utasításait, valamint speciális eljárásokat és óvintézkedéseket alkalmaznak.

(forrás: https://www.ams.usda.gov/sites/default/files/media/LSOxalicAcidOct2018Web)

Méheken történő felhasználás

A mézelő méhcsaládok oxálsavval történő kezelését a világ különböző részein az 1980-as évek óta alkalmazzák (az USA-ban nemrég, 2015-ben engedélyezték). Olaszországban az egyetlen oxálsav hatóanyag, amely szublimációval adható, az ApiBioxal. Az ApiBioxal egy olyan gyógyszer, amely körülbelül 88% oxálsav-dihidrátot és a fennmaradó 12% segédanyagot tartalmaz. Ezek a segédanyagok nem párolognak el a szublimáció során, és szennyeződést okoznak, ami helyrehozhatatlanul károsítja a piacon lévő szublimátorok némelyikét. Az OXALIKA termékcsalád egyes szublimátorai úgy vannak kialakítva, hogy megkönnyítsék a maradékok eltávolítását, és ezért az Api-Bioxallal is használhatók.

Az oxálsav elsősorban kétféleképpen alkalmazható:

• Cukor és oxálsav vizes oldataként a méhekre csepegtetve;
• párolgás (szublimáció) útján.

Az oxálsavat a “méhcsomagok” kezelésére is használják, mielőtt azokat a vásárlókhoz szállítják. A Varroa-fertőzött “méhcsomagok” jelentős problémát jelentenek a méhészek számára, és a csepegtetett vagy permetezett oxálsav népszerű módszer a probléma kezelésére.

Az oxálsavas kezelés hatékonysága a Varroa atkák ellen

Az oxálsavas kezelések hatékonysága még mindig sok kutatás tárgyát képezi. Egy 2016-ban Angliában végzett vizsgálat kimutatta, hogy a szublimálás jobb, mint más kijuttatási módszerek, és már nagyon alacsony oxálsav-dózisok (0,56 vagy 1,125 g, kolóniánként) mellett is nagyobb Varroa-pusztulást eredményez:

• Csepegtetéses módszer: 20,57%-os halálozás;
• Besugárzás 25,86%;
• Szublimáció 81,97%.

Továbbá, egy magasabb dózisú oxálsavval, 2,25 g/kolónia, a varroa pusztulási aránya minden módszer esetében 93-95% között van, a szublimálással 97,6%-ig is eljut.

Az oxálsav szublimáció a csepegtetéshez vagy permetezéshez képest alacsonyabb dolgozó méh pusztulást (3-12-szer) eredményez a kezelést követő 10 napban, valamint alacsonyabb kolóniapusztulást tavasz közepén. A szublimációval kezelt kolóniák négy hónappal később is nagyobb fiasítási területet mutattak, mint a csepegtetéssel vagy permetezéssel kezelt kolóniák, és összehasonlítva a kezeletlen kontrollkolóniákkal.

(forrás: https://www.researchgate.net/publication/291954594)

A Varroa oxálsavval történő kezelésének biztonságossága

Az oxálsavas kezelés általában biztonságosnak tekinthető a mézelő méhek számára, de néhány óvintézkedést meg kell tenni. A kezelést különösen akkor kell elvégezni, amikor alacsonyabb a hőmérséklet, és a méhek kevésbé fertőződnek újra a varroa által. Fontos továbbá, hogy gondosan kövesse a gyártó utasításait, és gondoskodjon arról, hogy az oxálsav ne érintkezzen a bőrrel vagy a szemmel.

Ezenkívül az oxálsavat lehetőleg csak késő ősszel vagy kora tavasszal szabad használni, amikor a fiasítás száma csökken, vagy az év más időszakában, mesterséges fiasítás után. Az oxálsav károsíthatja a méhek fiasítását, és nem éri el az atkákat a zárt méhsejtekben. Az oxálsav a varroa “tisztító” kezeléseként is használható egy másik atkaölő szer alkalmazása után, ha a varroafertőzés továbbra is problémás.

Fontos!

Az oxálsavat használó méhészeknek viselniük kell:

• Hosszú ujjú felsőt és hosszú nadrágot;
• Zoknit és cipőt;
• Vegyszerálló kesztyűt;
• Védőszemüveget;
• Légzőkészüléket FFP2 vagy FFP3 részecskeszűrővel és megfelelő szűrőbetéttel a szerves gőzök ellen.

(forrás: https://www3.epa.gov/pesticides/chem_search/ppls/091266-00001-20151013)

A mézelő méhek varroa elleni oxálsav-kezelésének korlátai

Amint láttuk, az oxálsav-kezelésnek a Varroa atkák elleni védekezésben lehetnek bizonyos korlátai. Különösen bizonyos körülmények között, például fiasításkor a kezelés kevésbé lehet hatékony. Az oxálsavval történő kezelés továbbá nem ajánlott a méhek számára a lárvák növekedési és fejlődési szakaszában, mivel zavarhatja a lárvák normális fejlődését.

Egy másik fontos óvintézkedés: az oxálsav alkalmazása előtt távolítsa el a mézkamra-fiókokat, és várjon 1-2 napot, mielőtt újra összeszerelné őket. Ez lehetővé teszi, hogy az esetleges maradék oxálsav eltávolításra kerüljön a kaptárból, így megelőzhető a méz szennyeződése.

A hosszú távú oxálsav-kezelés káros hatásainak enyhítése

Mint minden atkaellenes kezelésnél, az oxálsav túlzott használata is járhat kockázattal. Ennek oka, hogy a Varroa képes ellenállást kifejleszteni bármilyen hosszan tartó kezeléssel szemben. Az oxálsav továbbra is népszerű és széles körben hatékony kezelés, ha okosan használják. Ezért az oxálsavat óvatosan használja az integrált kártevőirtási tervben.

Az integrált védekezési terv az atka elleni kezelések időbeli váltakozásából áll. A különböző kezelési módok váltogatásával és rotálásával a varroa kevésbé fog rezisztenciát kifejleszteni.

Mikor kell oxálsavkezelést végezni

Az egyik helyesnek és biztonságosnak tartott megközelítés az oxálsav használata, ha a fiasítási sejtekben kevés varroa atka van. Ezért az oxálsavat gyakran késő ősszel vagy a tél folyamán és a mesterséges fiasítás után alkalmazzák. A kaptárban ezekben az időszakokban jelen lévő varroa könnyű célpontja a kezelésnek. A becslések eltérőek, de általában 90% körüli hatékonyságra lehet számítani a kitett foretikus varroa eltávolításában.

Általános gyakorlat, hogy a fiasításkor néhány nap különbséggel ismételt oxálsavadagokat adnak be szublimálással.

Ebben a tekintetben egy 2020-2021-es években végeztek egy tanulmányt (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8825467) kimutatták, hogy 1 gramm oxálsav 5 naponkénti adagolása összesen 7 kezelésen keresztül, bár a méhek jól tűrik, nem csökkenti a varroák számát, hanem csupán megakadályozza a szaporodásukat.

Egy másik, szintén 2021-ben készült tanulmány(https://www.researchgate.net/publication/349318139) kimutatta, hogy 4 gramm háromszori, 7 napos időközönkénti beadása a varroa jelenlétének jelentős csökkenését eredményezi, még fiasításkor is.

Hasznos lenne pontos képet kapni az ilyen nagy dózisú oxálsav beadásának a méhekre gyakorolt hosszú távú hatásairól.

Összefoglalva, a tanács, amit mindenkinek adunk, a következő:

• a gyógyszergyártó által ajánlott, illetve az adott állam törvényei által előírt adagokat alkalmazza.
• A nagyobb hatékonyság érdekében az oxálsavat csak akkor alkalmazza, amikor a nincs vagy csökken a fiasítás, egy olyan integrált kártevőirtási stratégia keretében, amely az év során váltakozó kezelési típusokból áll.
• Az új fertőzések kockázatának csökkentése érdekében konzultálja a területére szakosodott egyesületek irányelveit a kezelési módszerekről és a küszöbértékekről.

Az oxálsav Varroa elleni alkalmazásának módszerei

Mint fentebb említettük, az oxálsav többféleképpen is alkalmazható a kaptárakban. A két legnépszerűbb lehetőség a csepegtetés és a szublimációs (párologtatás) módszer. Nézzük meg együtt részletesen, hogyan kell helyesen végrehajtani őket.

Csepegtetéses módszer

Ez a módszer egy állatorvosi fecskendő segítségével az oxálsav-keveréket a méhekre csepegteti a kaptár keretei között. A keverék elkészítéséhez számos recept ismert, amelyekben a víz, a cukor és az oxálsav mennyisége változik. Egyes országokban a sav, a víz és a cukor mennyiségét törvény írja elő.

Azt tanácsoljuk a méhészeknek, hogy ragaszkodjanak az országukban engedélyezett gyógyszer gyártója által ajánlott készítményhez.

Példaként egy tipikus készítmény körülbelül 10 kaptár kezelésére a következő:

• 300 ml víz
• 300 g cukor
• 30 g oxálsav

Egy másik példa alacsonyabb oxálsav-koncentrációval a következő:

• 300 ml víz
• 300 g cukor
• 17 gramm oxálsav

Az oxálsav csepegtetéssel történő alkalmazásához szükséges anyagok

Az oxálsav csepegtetéssel történő alkalmazásához a következőkre lesz szükség:

• Keverőedény (ne használjon élelmiszer- vagy italtartályokat);
• Oxálsav mérésére szolgáló mérleg;
• Egy fecskendő;
• Műanyag vagy fából készült keverő;
• Fedőruha, FFP2 részecskemaszk, saválló kesztyű, védőszemüveg;
• Meleg víz;
• cukor.

Íme egy példa arra, hogyan kell elkészíteni és alkalmazni egy 10 méhcsalád számára alkalmas keveréket.

Előkészítés és alkalmazás:

• Mérjen le 30 gramm oxálsavat, és tegye a keverőedénybe;
• Adjon hozzá 300 ml langyos vizet, és keverje addig, amíg az oxálsavkristályok teljesen feloldódnak (ne rázza);
• Adjon hozzá 300 g cukrot, és keverje újra, amíg a cukor feloldódik;
• Zárja le szorosan a tartályt, és jól láthatóan címkézze fel (pl. “Vigyázat, oxálsav”);
• Erősen javasoljuk, hogy vizet is vigyen magával, hogy gyorsan felhígíthassa a véletlenül kiömlött keveréket, amellyel véletlenül érintkezésbe kerülhet;
• Viseljen védőruhát;
• A keverékből 50 cc-t töltsön a fecskendőbe (ez a maximális adag kaptáranként);
• Csepegtessen 5 cc keveréket a méhek által elfoglalt keretek közötti térbe.

A csepegtető módszert általában alkalmasabbnak tartják korlátozott számú kaptár esetében, mivel több időt és megfelelő időjárási körülményt igényel a kaptárak kinyitásához. Különösen ajánlott a nyári fiasítási utáni kezelésként, mivel a szublimát alkalmazásához képest nem igényel ugyanolyan szintű védelmet a kezelő számára, ami a magas környezeti hőmérséklet miatt meglehetősen kellemetlen lenne. A kaptárak felnyitásával továbbá a méhcsaládok általános ellenőrzését is ki lehet használni.

Szublimációs (elpárologtatási) módszer

A szublimációs alkalmazási módszer nagyon népszerű, és számos előnnyel jár. Megfelelő hőmérsékletre hevítve a szilárd oxálsav megolvad és elpárolog. A levegővel érintkezve nagyon finom kristályokból álló ködöt képez, amely a méhekre és a kaptár belsejére rakódik.

Jó oxálsav-szublimátor lehetővé teszi a megfelelő felmelegedést, hatékonyan füstölve a kaptárat. A csepegtetéssel szemben az a legfontosabb előnye, hogy a kezelés a kaptár felnyitása nélkül is elvégezhető. Ez különösen fontos lehet, ha ősszel vagy télen kezel, amikor az alacsony hőmérséklet nem feltétlenül kedvez a kaptárnyitásnak. Amellett, hogy nem zavarja a méheket, a szublimátorok egyes típusainál a szublimáció lényegesen gyorsabb, mint a csepegtetéses megközelítés. Egyes kutatások szerint a permetezés kevésbé káros a méhekre és a méhcsaládra, mint a csepegtetés.

(forrás: https://www.researchgate.net/publication/291295695)

Viszont az oxálsavgőzök jelenléte miatt óvatosnak kell lennie, hogy ne lélegezze be a gőzöket. Ezért elengedhetetlen a megfelelő maszk és egyéb egyéni védőfelszerelés használata.

Az OXALIKA szublimátorok helyes használatáról szóló információkat és oktatóvideókat ezen az oldalon találja:

https://www.oxalika.com/come-funzionano-sublimatore-acido-ossalico/