Az elmúlt években a mézelő méhészet példátlan kihívásokkal nézett szembe. Ezek egyike a Varroa destructor, egy parazita atka, amely megtámadja a méheket, és olyan betegségeket terjeszthet, mint a “méhvírus”. Ez a parazita néhány hónapon belül meggyengítheti, sőt el is pusztíthatja a méhcsaládokat.

A mézelő méhek tenyésztése sajnos nem olyan egyszerű, mint azt egyesek gondolják. Továbbá nem szabad félvállról venni: ökoszisztémánk fontos részét képezik, és csökkenésük mindannyiunk számára komoly következményekkel jár. A méhészet állandó felügyeletet és a kaptár környezetének és lakóinak egészséges tiszteletét méhészet állandó éberséget. Ha azon gondolkodik, hogy hobbiként méhészkedni kezd, vagy akár kezdő méhész, aki saját méhészeti színvonalát szeretné javítani, ez az útmutató nélkülözhetetlen forrás. Ebben a cikkben az OXALIKA csapat szakértőinek segítségével mindent elmondunk, amit avarroa atkáról tudni kell, beleértve a kaptárakat fenyegető veszélyeket, a védekezés módját és a lehetséges intézkedéseket.

Mi az a Varroa?

Mint már említettük, a Varroa destructor a méhek parazita atkája, amely elsősorban a méhek zsírtestével táplálkozik (forrás: https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.1818371116) továbbá a hemolimfával is táplálkozik, és számos problémát okoz a méhcsaládnak. A varroa különösen káros a háziméhek számára, mivel a lárvasejtekben szaporodik, és gyorsan terjedhet a méhészetben.

Varroa és a mézelő méhek: áttekintés

A mézelő méhek társas rovarok, amelyek kolóniákban élnek. A méhcsaládok több ezer rovart is tartalmazhatnak. A dolgozó méh a kolónia leggyakoribb rovara. A kolónián belüli fő feladatai közé tartozik:

• a nektár gyűjtése méz előállításához;
• a lárvák kezelése;
• a kaptár tisztítása.

Ezek a specializált méhek fáradhatatlanul dolgoznak a halálukig, ami körülbelül hat héttel azután következik be, hogy felnőttként elhagyták a gubót. A királynő akár három évig is élhet, és élete során több százezer tojást hoz létre. A varroa minden méhfajt és méhcsaládot megtámad. A varroa különösen a fiasításban okoz károkat, fejlődési rendellenességeket, és hátráltatja az egyedek fejlődését. A varroa kártétele a parazita tevékenységének köszönhető. A varroa valójában “ektoparazita”, amely mind az éretlen, mind a kifejlett méhek zsírtestével és hemolimfájával táplálkozik. A felnőtt egyedekben a Varroa viselkedésbeli változásokat és csökkent biológiai funkciókat is okoz. Mindez gyorsan a kolóniák összeomlásához vezethet, ha nem avatkozik be időben.

Miért támadja meg a Varroa a mézelő méhcsaládokat?

A varroa a méheket támadja meg, hogy táplálkozzon belőlük és szaporodjon. Ha nem kezelik és ellenőrzik megfelelően, a varroa könnyen terjed kaptárról kaptárra, és néhány hónap alatt egy egész méhcsaládot elpusztíthat. A Varroa-fertőzött méhek sebezhetőbbek a betegségekkel szemben, és kevésbé valószínű, hogy túlélik a telet.

Varroa: a fertőzés fő tünetei

A varroa számos tünetet okozhat a fertőzött méheknél, többek között méhgyengeséget, szárnydeformációt, kaptárzavart és fokozott pusztulást.

A Varroa destructor fertőzés fő tünetei:

Felnőtt egyéneknél

• Deformitások a szárnyakon és sorvadás;
• A kifejlett atkák jelenléte a méhek testén;
• A hasi tömeg és térfogat csökkenése.

A tenyészetekben

• Megváltozott, nem tömör szerkezetű ivadékok;
• Lyukas vagy súlyosan sérült méhsejtet lezáró viaszréteg;
• Elpusztult vagy torz méhek jelenléte a fiasításban;
• Kifejlett barna vagy éretlen fehér atkák egyértelmű jelenléte;
• Halott száraz lárvák.

A varroatózis (varroafertőzés) tüneteiről részletesebb információ az Egészségügyi Minisztérium honlapjának megfelelő részében található.

Hogyan ismerjük fel a varroát a kaptárban?

Ahhoz, hogy felismerjük a Varroa-t a kaptárakban, fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk a méheket és a méhsejteket. A varroa egy parazita, amely a méhekhez tapad, és szabad szemmel is látható, mint egy kis kerek vagy hosszúkás, barna vagy fehér test a méh hátán. További tünetek, amelyekre érdemes odafigyelni, a torz testű méhek vagy a rövid, érdes szárnyak. A Varroával fertőzött méhek a legyengülés jeleit is mutathatják, mint például tompultség, letargia és koordinációhiány.

Varroa-tesztek porcukorral

Mire van szükség

• Fehér tartály;
• Mézes edény 2 mm-es ráccsal;
• Kanál;
• 100 ml-es tartály;
• Porcukor.

Hogyan kell eljárni

Helyezzen egy keretet, amely a fiasítást tartalmazza, függőlegesen a kaptár fölé. Gyengéd, felülről lefelé irányuló mozdulattal vezesse át a 100 ml-es tartályt a méhek hátán, amelyek a tartályba esnek. Vigyázzon, nehogy elkapja a királynőt. Amikor a tartály megtelt, körülbelül 300 méhet fog begyűjteni. Ekkor áthelyezheti a méheket a mézes tartályba, majd adjon hozzá 1 evőkanál porcukrot. Zárja le a mézes edényt a rácsos kupakkal, és óvatosan keverje meg, vigyázva, hogy a cukor ne szóródjon ki. Ha kész, hagyja állni a mézes edényt a méhekkel és a porcukorral együtt körülbelül egy percig. Ezután rázza a mézes edényt a fehér edény felett körülbelül egy percig. A varroák könnyebb megszámlálásához tegyen egy kis vizet a tartályba. A víz feloldja a cukrot, és segít azonosítani és megszámolni a jelen lévő atkákat. Az eljárás végén a méheket visszaengedheti a kaptárba.

A fertőzöttség százalékos mértékének megállapításához ossza el az atkák számát hárommal, pl.: 21/3=7, ami 7% Varroa-t jelent. Ha a varroa átlagos aránya a méhcsaládokban 2% körül van, legkésőbb egy hónapon belül kezelni kell. Ha az 5 %-os értéket elérik, azonnal kezelni kell őket, hogy megpróbálják megmenteni a kolóniát.

Varroa-teszt természetes eséssel.

Ez egy egyszerű, de bizonyos korlátokkal rendelkező módszer. Például nem tud pontos információt nyújtani a fertőzés jövőbeli lefolyásáról. Az eredmények csak a fiasítás jelenlétében megbízhatóak, és megbízhatatlanok, ha a családok csökkenése a fertőzés miatt már folyamatban van. Továbbá ezt a vizsgálatot csak megfelelő varroaellenes alappal rendelkező kaptárakban lehet elvégezni.

A vizsgálat pontossága a megfigyelési idő függvényében növekedhet. Az optimális időtartam egy vagy két hét is lehet.

Hogyan kell eljárni

• Ragasztóval helyezzen egy olajozott vagy impregnált lapot a kaptár aljára.
• A lapot a megfigyelés időtartamára (legalább 3 nap) kell ott hagyni.
• A megfigyelési időszak végén ossza el a jelenlévő atkák számát a megfigyelési napokkal, hogy képet kapjon a napi csökkenésről.

A 3 napnál hosszabb megfigyelési időszakok esetén célszerű a vizsgálatot többször (3 naponként) megismételni, hogy a hangyák ne hordják el a lehullott atkákat.

Figyelembe veendő küszöbértékek

• Több mint 8 atka naponta: azonnali kezelés.
• 2 atka naponta: 2 hónapon belül kezelendő
• napi 1 atkánál több : 3 hónapon belül, de mindenképpen tél előtt kezelje.

(forrás: https://www.researchgate.net/publication/41712276_A_comparative_evaluation_of_sampling_methods_for_Varroa_destructor_Acari_Varroidae_population_estimation)

Hogyan terjed a Varroa és hogyan hat a méhekre

A varroa elsősorban a méhlárvák és a méhsejtek lárvái révén terjed. A paraziták a fertőzött méhekből kerülnek át a lárvákra. A varroa a fiasítási méhsejtekben szaporodik. Az érett nőstény atkák (más néven anya vagy alapító atkák) közvetlenül a sejtek lezárása előtt jutnak be a sejtekbe. Az alapító a sejt lezárását követő hat órán belül elkezdi táplálkozni. A lárvának az a része, amelyben az alapító nőstény táplálkozás céljából átfúrja a kutikulát, lesz az utódok fő táplálkozási területe.

A Varroa Destructor atka életciklusa

Az alapító varroa által lerakott első tojásból hím lesz. A második tojásból nőstény atka lesz, amely párosodik a hímmel. Az alapító atka a fejlődő lárvákkal táplálkozik, és eközben vírusokat is átadhat a méhlárváknak. Amikor a méh végül teljesen kifejlődik és kijön a sejtből, az alapító atka és utódai megjelennek, és a kifejlett méhekhez tapadnak. A kifejlett méheken lévő varroa atkákat “foretikus atkáknak” nevezik. A foretikus atkák leggyakrabban a fiatal méheket támadják meg, amelyek a fiasítás fejlődéséért felelősek. Ezek a méhek a foretikus atkák célpontjai, mivel általában a fiasítás helyén maradnak, és járműként szolgálhatnak a varroa szállítására a sejtek között. A foretikus varroa táplálkozhat felnőtt méhekből, de amikor egy zárásra kész sejtet talál, az atka leválik a méhről, és behatol a sejtbe, hogy szaporodjon.

(forrás: https://www.ars.usda.gov/pacific-west-area/tucson-az/carl-hayden-bee-research-center/research/varroa/varroa-mite-life-cycle-and-reproduction/)

Varroa elleni kezelések

A Varroa elleni kezelések különbözőek, és a kaptár helyzetétől függnek. Ha a Varroa jelenlétét észleli a kaptárban, de nem olyan mennyiségben, hogy az problémát okozna, javasoljuk, hogy továbbra is kövesse nyomon a fejleményeket, hogy megfelelő intézkedéseket hozhasson, amikor eljön az ideje. Ha azonban a Varroa problémát okoz a kaptárban, fontos, hogy megfelelő kezeléssel avatkozzon be.

Kémiai és farmakológiai kezelések:

A Varroa elleni legszélesebb körben alkalmazott kezelés a következőkből áll oxálsavval történő permetezés. Egyéb kezelések közé tartozik a különböző termékek használata:

• Thymol-alapú termékek (pl. Apiguard);
• Fluvalinát alapú csíkok (pl. Apistan), a fluvalinát hatóanyag az atkák idegrendszerének elpusztításával hat, és a méhekre nézve alacsony toxicitású;
• Hangyasav alapú növényvédő szerek (pl. Mite Away). Ez a fajta kezelés nagyon hatékony, mivel eléri és elpusztítja a varroát a zárt sejtekben történő szaporodás közben. A hangyasav azonban csak 10 fok feletti hőmérsékleten hatékony. Ezért télen vagy túl hideg éghajlaton nem alkalmas.

(forrás: https://extension.psu.edu/methods-to-control-varroa-mites-an-integrated-pest-management-approach)

Az oxálsav a legköltséghatékonyabb és legelőnyösebb kezelés. Ráadásul a Varroa könnyen kialakíthat ellenállást a fluvalináttal szemben. Eddig nem úgy tűnik, hogy a varroa ellenállást fejlesztett volna ki az oxálsavval szemben, de ennek elkerülése érdekében javasoljuk a különböző kezelések rendszeres váltogatását.

Figyelem! A vegyszerekkel, speciális gyógyszerekkel és rovarirtó szerekkel végzett kezelésekre az adott országtól függően korlátozások és megszorítások vonatkoznak. A növényvédő szerekkel végzett munka során mindig használjon egyéni védőfelszerelést, például kesztyűt és maszkot, és kerülje az anyagok nyálkahártyával és bőrrel való érintkezését.

A varroa elleni küzdelem lépései

1. A fertőzöttség azonosítása és folyamatos figyelemmel kísérése. A Varroa elleni küzdelem első lépése a kolóniák folyamatos megfigyelésével történő azonosítása. Ezt úgy lehet megtenni, hogy rendszeresen figyelemmel kíséri a méheket, és megvizsgálja a kaptárat a fertőzés jelei után. A méhészek általában rendszeres időközönként (pl. havonta) mérik a 100 méhre jutó atkák számát, hogy megállapítsák, mikor haladja meg az atkapopuláció a kifejlett dolgozó méhekben egy bizonyos küszöbértéket. Ezt különböző módszerekkel lehet elvégezni, például porcukorral, alkohollal történő lemosással vagy vékony vazelinzsírréteg felvitelével a diagnosztikai fiókra. Így a ráeső varroák megmaradnak, és nem viszik el őket a hangyák. A hangyák tevékenysége torzítaná a lehullott varroák számlálásának eredményét.
2. Kémiai és farmakológiai kezelések. A következő lépés a Varroa-specifikus rovarirtó szerrel való kezelésük. A piacon számos kémiai kezelés érhető el, ezért fontos, hogy végezzen kutatást, és konzultáljon szakértővel, mielőtt bármilyen terméket vásárol vagy használ. A vegyszeres kezelést a gyártó utasításai szerint kell alkalmazni, és a biztonságos szintű varroa szám eléréséig – amely az évszaktól függően változik – a varroa számának csökkentése érdekében a jelzett módon meg kell ismételni. Továbbá, mint fentebb láttuk, mindig az a legjobb, ha a különböző kezeléseket váltogatja az év során, hogy elkerülje a növényvédőszer-rezisztencia kialakulását.
3. Természetes kezelések. A szintetikus gyógyszeres kezelések alternatívájaként természetes gyógymódok is léteznek, amelyek közül érdemes megemlíteni az oxálsavat, amely teljesen természetes anyag, és a biotermesztésben is felhasználható. A világhálón sok “kétértelmű” és nem ellenőrzött információ található más gyógymódok, például szárított fokhagymapor vagy a rozmaringból és sok másból származó illóolajok használatáról is. Mindig óvakodjon az ilyen jellegű hírektől, mert a legtöbb esetben ezek nem ellenőrzött vagy téves információk, amelyek jelentős károkat okozhatnak a méheinek.

(forrás: https://extension.psu.edu/methods-to-control-varroa-mites-an-integrated-pest-management-approach)

Következtetések

A méhészet a világ egyik legrégebbi mezőgazdasági tevékenysége, amelyet sajnos olyan kártevők támadnak meg, mint a Varroa destructor. A varroa az egyik legfontosabb méhkártevő, és különösen káros lehet a mézelő méhészetre. A varroa a méhlárvák és a kifejlett egyedek vérével és egyéb váladékaival táplálkozik, és különböző egészségügyi problémákat okoz nekik. Továbbá a varroa könnyen terjeszthet betegségeket a méhek között, beleértve az úgynevezett “deformált szárny vírust” (DWV), amely különösen halálos a mézelő méhcsaládok számára. (forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7685439/)

A varroa veszélyes kártevő a méhek számára, és ha nem ellenőrzi, egy egész méhcsaládot elpusztíthat. Szerencsére azok a méhészek, akik tisztában vannak a Varroa jelenlétével kaptáraikban, megtehetik a szükséges intézkedéseket ellene, például az oxálsavgőzzel való kezelést, amely csökkenti a fertőzést és a kolónia pusztulásának lehetőségét.